Révész Léda a Budapest School és a Milestone Institute diákja. Második éve diákképviselő, a Milestone Intézetben pedig a Debate Society vezetője, vagyis nemcsak kiválóan érvel, hanem közösséget is épít. Négy éve versenyszerűen vitázik, és rendkívül tudatosan készül a jogi pályára. A jog iránti érdeklődése mellett a fenntarthatóság is fontos számára: saját projektje, az Earth to You a környezettudatosságot népszerűsíti, és olyan szervezetek is támogatták, mint a WWF Hungary és a Levegő Munkacsoport. Nemrég paneltagként részt vett egy beszélgetésünkben, ahol inspiráló gondolatokat osztott meg arról, hogyan látja a jövő jogászgenerációját és a nők szerepét a jog világában. Jelenleg egy ügyvédi irodánál tevékenykedik, hogy már most közelebbről megismerje a jogi szakmát.
Az alábbi interjúban Léda a jog iránti elhivatottságáról, a tudatos pályaválasztásról, az amerikai továbbtanulási terveiről mesél, valamint megosztja velünk azt is, hogyan őrzi meg motivációját és lelkesedését a mindennapokban.
Nagyon határozottan látod magad a jogászi pályán, tudatosan építkezve készülsz rá. Szerinted mennyire jellemző a korosztályodra (osztálytársaidra, a mai 16-18 évesekre) a pályaválasztás kapcsán ez a határozottság? Miben gondolod magadat másnak, a kortársaidhoz, barátaidhoz képest céltudatosabbnak, felelősségteljesebbnek?
Azt gondolom, hogy ma nem jellemző a tudatos pályaválasztás a legtöbb fiatalnál, de talán ez nem is akkora baj. Nagyon sokan még messze nem tartanak ott, hogy elköteleződjenek egy karrier mellett, mert még nem fedezték fel saját magukat. Sokan úgy jártak az előző generációkban, hogy benne ragadtak egy munkában, amit nem szerettek vagy amiből csak nehezen tudtak váltani. Az én generációmban, a Z generációban ez kevésbé fog előfordulni, cserébe viszont, később választanak maguknak hosszú távú szakmát. Nekem is két évvel ezelőtt jött a szerelem a jog iránt, addig teljesen más pályában gondolkodtam. Szerencsésnek tartom magamat, hogy már most, 18 évesen tudom, mit szeretnék.
Köthető-e a jogi pálya iránti érdeklődésed valamilyen élményhez, eseményhez, személyhez, tantárgyhoz, tapasztalathoz? Melyik jogterület érdekel különösen?
A 16. születésnapomra egy New York-i utat kaptam ajándékba anyukámtól. Az ő 50. születésnapját ott ünnepeltük és teleraktuk olyan dolgokkal a napot, amit ő szeretett volna. Ezek közé tartozott egy Gospel-elődadás. A metróból kijövet meghallottuk a “We are the Champions”-t, amit hatalmas ujjongás és taps, rivalgás kísért. „Ezt meg kell néznünk” – gondoltuk –, hiszen mégis csak New Yorkban vagyunk, simán lehet, hogy Lady Gaga van ott. Besétáltunk egy hatalmas kerthelyiségbe, ahol egy csodaszép épület állt. Autók gurultak be és nem értettük kik lehetnek azokban az autókban, akiket így üdvözölnek. Anyukám rájött, hogy move-in day (beköltözés napja) van, és a gólyákat fogadják ilyen örömmel. Ilyen nincs Magyarországon, meg is hatódtunk kicsit, és anyukám egyszer csak megszólalt, hogy “Jó, egy nap begurulok ide veled.” Kiderült, hogy a Columbia Law School kampuszára tévedtünk be. Egész életemben azt hallgattam mindenkitől, hogy milyen jó ügyvéd lennék, emiatt volt bennem egy kis ellenállás, de ezután az élmény után nem volt kérdés a számomra, hogy nekem itt, ezen az álom-egyetemen van a helyem. Azt viszont tudom magamról, hogy csak védőügyvéd lennék. Mindig felszólaltam és védtem, ha igazságtalanságot láttam. Emiatt sokszor bajba is kerültem, mert sajnos gyakran a tanár volt igazságtalan, de nem érdekelt, tudtam, hogy helyesen cselekszem, hogy kiállok azokért, akik nem mernek magukért felszólalni. Egész életemben védtem az embereket, ideje, hogy ebből egy karriert építsek. 🙂
Az USA-ban szeretnél továbbtanulni, ami önmagában sem egy hétköznapi terv, a jogrend is eltér a hazai, illetve az európai jogrendtől. Miért az USA? És mit gondolsz, melyek a legnagyobb különbségek az európai (hazai) és az amerikai fiatalok pályaválasztása, karriertervezése között?
Hát, a „miért az USA” kérdést úgy gondolom megválaszoltam, de az az igazság, hogy már pici korom óta ezt hajtogatom. Még azt se tudtam mi az az Amerika, de már tudtam, hogy az az álmom. Szerintem az amerikai gimnáziumi rendszer abból a szempontból sokkal jobban működik, hogy van segítségük egyetem- és pályaválasztás terén is. Magyarországon nem igazán látom azt, hogy meglenne a tanárok és iskolák részéről az az útmutatás, ami nagyon sok fiatal számára hatalmas segítséget jelentene.
Mennyire támogató a környezeted a továbbtanulási céljaidat illetően? Fontos számodra, hogy legyenek melletted szakmai mentorok, akik gyakorlatias vagy akár elvibb, általánosabb kérdésekben is segítenek? Kitől (és kitől nem) fogadnál el tanácsot továbbtanulással vagy munkával kapcsolatban?
Szerencsére anyukám mindig mindenben támogatott. Amikor kicsiként kitaláltam, hogy divattervező szeretnék lenni, anyagokat vett nekem, segített megtanulni varrni, és beíratott rajziskolába. Volt, hogy egyik születésnapomra megvarratta egy magyar divattervezővel az én tervemet. Amikor színész akartam lenni, akkor a 10 éves szinkron karrierem során minden alkalommal stúdióból stúdióba vitt, és várt rám akár több órán keresztül. Mindig mindenben támogatott és amikor végleg a jog mellett döntöttem, akkor is ugyanazzal a lelkesedéssel támogatott. Fontosnak tartom a szakmabeli segítséget is, ezért is örülök, hogy jó mentorok vesznek körül és számos lehetőségem van már most kipróbálni magamat projektekben előadóként vagy vitaversenyek résztvevőjeként, szervezőjeként. Mindig örülök a tanulás lehetőségének, de egyelőre vegyenek fel az egyetemre, és akkor már sokkal aktuálisabb lesz a valós szakmai támogatás, segítség. Igazából, azoktól az emberektől fogadok el karrierrel kapcsolatos tanácsot, akiken látom, hogy boldogok azzal, amit csinálnak. Azoktól nem, akik csak panaszkodnak és le akarnak beszélni, hogy “legyek realisztikusabb”. Persze, legyen B terve az embernek, de attól még a nagybetűs álmot nem gondolom, hogy fel kellene adni, mert nehezebben elérhető.
Nemcsak a saját jövőd, de a világ sorsa is érdekel: van egy fenntarthatósági projekted, tudnál erről mesélni? Mit tartasz eddig a legfontosabb eredményednek?
Igen, nagyon büszke vagyok rá. Négy évvel ezelőtt indult egy Milestone Module keretein belül, ahol a projekteknek versenyezniük kellett egymással. Végül az enyém is a szerencsés kiválasztottak közé tartozott, és elkezdtük mélyebben kidolgozni a csapatommal és egy mentor segítségével. Azóta egyedül viszem tovább. A WWF Hungary, valamint a Levegő Munkacsoport is egy-egy social media megosztással támogatott, valamint idén a Levegő Munkacsoport standjánál is kaptam egy helyet az Európa-napon. A Milestone Föld napi eseményein is részt vettem az elmúlt két évben. A legnagyobb sikerem mégiscsak az, hogy a II. kerületi polgármester 50 figyelemfelhívó táblát helyezett ki szerte a kerületben, melyet az Earth to You, az én projektem generált.
Diákja vagy a Milestone Institute-nak, ahol a Debate Society vezetője vagy és évek óta versenyszerűen vitázol. A hazai vitakultúra (akár a közéletet, akár a közösségi médiát nézzük) nincs a legjobb állapotban, nagyon sok tekintetben lenne helye a fejlődésnek, a fejlesztésnek. Mit gondolsz, melyek a legfontosabb elvek, értékek a viták során, amelyeknek mindenképpen érvényesülniük kell ahhoz, hogy hatékony és hasznos eszmecserékhez jussunk?
Igen, ezekkel a meglátásokkal teljesen egyetértek. Amikor megválasztottak a Debate Society elnökének, eldöntöttem, hogy ezeket a hiányosságokat megpróbálom helyrehozni, legalábbis annyira amennyire tudom, a következő két évben. Szerencsére Magyarország többi Debating Society vezetőivel jó kapcsolatot ápolok, és próbálunk minél több együttműködést kidolgozni, összehozni. Terveink szerint közös versenyeket szervezünk, akár nemzetközi szinten is. Ezen kívül pedig a saját diákjaimat és magamat is próbálom minél feljebb húzni és jó eredményeket elérni a versenyeken. Van egy fantasztikus coachunk, remek tanár, valamint még 4 ember a csapatomban, akik segítik a munkámat.
A legfontosabb mindig a magabiztosság. Nagyon sokszor előfordul versenyen, hogy olyan elveket és olyan érveket kell prezentálni, amikkel a magánéletben nem biztos, hogy egyetértek, de ettől függetlenül ugyanolyan határozottsággal kell képviselni, mintha a saját meggyőződéseim lennének. Mindig azt mondom – és a versenyek felépítése is ezen alapul -, hogy egy színész áll a pódiumon. El kell hitetni és meggyőzni a közönséget a saját igazunkról. Nagyon fontos a felkészültség, hogy tisztában legyünk a tényekkel. Élvezem, hogy mindent lehet csűrni-csavarni, hogy érdemes mindkét oldalt megvizsgálni már csak azért is, mert akár az ellenfelem saját érvét maga ellen tudom fordítani.
Tanulsz, dolgozol, önkénteskedsz, tudatosan építed a jövődet, menedzseled a hétköznapjaidat – honnan van ennyi energiád, mivel töltődsz?
Szeretek tervezni, szeretem a céljaimat elérni és az a szerencsém, hogy eszméletlenül motivált és kitartó tudok lenni. Az lebeg a szemem előtt, hogy most ezt a pár évet nagyon meg kell tolnom, de milyen boldog és büszke leszek magamra, ha majd felvesznek az egyetemre. Az igazat megvallva, feltöltődni a mindennapokban a kávéval tudok. 🙂
