Riportsorozatunk célja, hogy inspiráló, izgalmas karrierű vagy életű nőkkel beszélgessünk – akár mindennapi témákról. Olyan jogászokat és más szakembereket szeretnénk Nektek bemutatni néhány kérdésen és válaszon keresztül, akik valamiben különlegesek, kiemelkedőek, kilógnak a sorból vagy éppen nagyon is átlagosak, jelentsen is az bármit, de a kérdező fontosnak tartja bemutatni az adott személyt.
Dr. Szoboszlai Izabella egy kivételes és inspiráló példája, hogyan lehet egy szervezeten belül évtizedeken át nemcsak sikeresen dolgozni, hanem annak valóban meghatározó szereplőjévé is válni.
Több mint huszonöt éven át dolgozott a Gazdasági Versenyhivatalnál, közgazdászként és jogászként a fogyasztóvédelem és a versenyjog területén vált elismert szakemberré. Pályája csúcsaként a Hivatal legfontosabb döntéshozó testületének, a Versenytanácsnak volt tagja. Több mint százötven ügy előadójaként, döntéshozóként meghatározó befolyással bírt a hazai fogyasztók helyzetére, szakmai hozzájárulása a terület fejlődéséhez pedig vitathatatlan.
Az egy területen eltöltött hosszú idő ellenére Iza – ahogy kollégái és barátai hívják – mindig megőrizte kíváncsiságát és nyitottságát az új kihívások iránt. A közelmúltban új fejezetet nyitott a szakmai életében, de továbbra is elkötelezetten dolgozik a társadalmi szerepvállalás, a női példák támogatása és a tudatos fogyasztói gondolkodás fejlesztése érdekében.
Az interjúban Iza beszélt a női kvótákról, mesélt a számára meghatározó példaképeiről és elárulta, hogy mire a legbüszkébb.
A Nők a jogban szervezet elnökeként, valamint a nők láthatóságát célzó kezdeményezések elkötelezett támogatójaként mit gondolsz, milyen kihívásokkal néznek szembe ma a női jogászok?
A kihívások döntő többsége szerintem nem nem-specifikus, de talán ott érzem a legnagyobb hátrányt, nehézséget a nők esetében, hogy úgy legyünk láthatóak, hogy az ne legyen sok, „túltolt”. Az egyensúlyra való törekvés eleve egy nagyon erős női attribútum, de érdemes elgondolkodni Iustitia leggyakoribb ábrázolásán is: be van kötve a szeme, és ugyan erősen tartja a nehéz pallost a kezében, de a mérleget emeli fel, maga elé.
Aktív tagja vagy a Nők a jogban mentorprogramjának is. Neked volt olyan mentorod vagy példaképed a pályád során, aki különösen nagy hatással volt rád?
Egy csomó nő az eszembe jut, aki valamilyen szempontból példaértékű volt számomra, akitől sokat tanultam, akinek egy-egy gondolata, mondata a fejemben van akár évtizedekkel később is. Talán anyai nagymamám hatása a legerősebb: imádta a családját, a gyerekeit, unokáit, de nagyon bánta, hogy a háború következményei miatt nem tudott továbbtanulni, nem volt lehetősége képeznie magát, művészi ambícióit kiélnie, így a lányunokáit állandóan arra ösztönözte, hogy tanuljunk, álljunk meg a magunk lábán, legyünk erősek, bátrak, tegyünk a jövőnkért. Kedvenc közéleti, kulturális magazinjait egész évben gyűjtögette nekem, hogy amikor a nyári szünetben nála voltam, el tudjam olvasni a kiválogatott cikkeket, kiállításokról, filmekről, előadásokról szóló beszámolókat, kritikákat.
Részt vettél a Gazdasági Versenyhivatal által indított fiataloknak szóló „Digitális Tudatosság Program” elnevezésű kezdeményezésben is. Tudnál egy kicsit mesélni erről a programról? Miért tartod fontosnak a fiatalok digitális tudatosságának fejlesztését?
Minél közelebb megyünk valakihez, annál jobban érthető lesz, amit mondani szeretnénk, hiszen akkor a kérdésekre, rezdülésekre is azonnal tudunk reagálni, valódi, hatékony és eredményes interakció alakulhat ki. Ezt ismertük fel a program kidolgozása során, az alapötlet pedig az volt, hogy a gyerekek körében annyira gyors a digitális világ hatása, olyan korán lesznek digitális fogyasztók, hogy náluk a fogyasztóvédelmi beavatkozás bármikor is történik, már késő, ezért a megelőzést, a tudatosságra való készséget kell fejleszteni, támogatni, méghozzá személyes jelenléttel, az iskolákban. Arra viszont nem számítottunk, hogy a gyerekek (már egészen fiatal kortól, 9-10 évesen) mennyire sok mindenben járatosak a digitális világban, mennyi problémával szembesültek már. A program működése egyértelműen megerősítette, hogy ezen a területen nem a frontális oktatás a hatékony, hanem a beszélgetés: kell és érdemes a gyerekekkel beszélgetni, meghallgatni őket, hiszen egymástól is sokat tanulhatunk, a tényleges problémákat csak így tárhatjuk fel és ekként kezelhetjük.
Manapság ritkaság, hogy valaki ilyen hosszú időn át, több mint 25 éven keresztül, egy szervezeten belül maradjon. Mi tartott meg ennyi éven át a Gazdasági Versenyhivatalban? Milyen tanácsot adnál azoknak, akik hosszú távon szeretnének sikeresek lenni egy adott szakmai közegben?
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy néhány évente újabb feladatok találtak meg, így bár valóban ugyanazon a munkahelyen dolgoztam, de mindig más munkakörben, eltérő szakterületeken, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a szervezet maga is folyamatosan változott, így állandóan alkalmazkodnom kellett valami máshoz, nem volt időm megunni a mindennapi munkát, ráadásul mindig remek kollégák vettek körül. Számomra a munkahelyi légkör, a támogató közeg nagyon fontos, bár az is igaz, hogy ennyi idő után megvan a veszélye annak, hogy a munkahely határozza meg az embert, a személyiségét, a magánéletét is.
Azoknak, akik hosszabb távon terveznek egy területen dolgozni azt ajánlom, hogy minimum 4-5 évente próbáljanak valami újat, valami extrát becsempészni a mindennapi munkába, keressenek kihívásokat, lépjenek ki a komfort zónából. Viszont abban is hiszek, hogy ez nem mindenkinek való, ezért érdemes időnként elgondolkodni, megállni és megkérdezni, hogy jó irányba haladok-e. Az önismeret is nagyon fontos, de érdemes magunkat „kívülről” is megnézni, amiben egy coach, egy mentor vagy egy megbízható, hiteles kolléga is segíthet. Ne féljünk segítséget, véleményt kérni másoktól!
Számos országban jártál már, és bizonyára sokféle szemlélettel találkoztál a nők szakmai előmenetelének támogatására vonatkozóan. Van olyan külföldi kezdeményezés, jó gyakorlat vagy akár egy ország, amelyet különösen példaértékűnek tartasz ezen a téren?
Lehet, hogy ezzel nem leszek népszerű, de egy dolgot kiemelnék, aminek a hasznosságában, értékességében nem vagyok biztos, akármennyire is gyakori. Nem hiszek a női kvótában. Ne azért legyen egy nő vezető, mert nincs elég női vezető, hanem azért, mert ő a legalkalmasabb. Márpedig a nők nagyon jó vezetők, felkészültek, okosak, tudatosak, sokoldalúak, megértőek és kooperatívak. És zsigerből harmóniára, egyensúlyra törekszenek az élet minden területén, márpedig erre napjainkban égető szükség van, elég csak a fenntartható fejlődésre gondolni. Abban szorulnak a nők támogatásra, noszogatásra, fejlesztésre, hogy higgyenek magukban, merjenek versenyezni, véleményt formálni, a női energiákból előnyt kovácsolni, támogatni egymást és ha kell, segítséget kérni.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Mik azok a területek, amelyekben még szívesen kipróbálnád magad, akár a jog, akár a társadalmi szerepvállalás körében?
Egyelőre semmi komolyat nem tervezek, az elkövetkező hónapokban szeretnék olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek engem, a fizikai és mentális egészségemet szolgálják és nincsenek még csak közvetve sem kapcsolatban a munka világával😊
+1 Ha visszatekintesz az eddigi pályafutásodra, melyik az az eredmény vagy pillanat, amelyre a legbüszkébb vagy – akár szakmailag, akár magánéletileg?
Ezen nem kell sokat gondolkodnom: a lányaimra vagyok a legbüszkébb a világon, mégha ez közhelyesnek is hangzik.
Szoboszlai Izabella a Nők a jogban mentorprogram mentora, részletes bemutatkozása itt olvasható.
