Riportsorozatunk célja, hogy inspiráló, izgalmas karrierű vagy életű nőkkel beszélgessünk – akár mindennapi témákról. Olyan jogászokat és más szakembereket szeretnénk Nektek bemutatni néhány kérdésen és válaszon keresztül, akik valamiben különlegesek, kiemelkedőek, kilógnak a sorból vagy éppen nagyon is átlagosak, jelentsen is az bármit, de a kérdező fontosnak tartja megmutatni az adott személyt.
Dr. Basa Andrea pályafutása kiváló példája annak, hogyan lehet egy szakmai területen belül folyamatosan fejlődni, új kihívásokat vállalni és vezetőként is megőrizni az elhivatottságot. Jogászi és kommunikációs hátterének köszönhetően mindig is átfogó szemlélettel közelítette meg a versenyjog és a fogyasztóvédelem összetett kérdéseit. 2006-ban vizsgálóként kezdte a Gazdasági Versenyhivatalnál, ma pedig a Fogyasztóvédelmi Irodát vezeti. Hivatásában különösen fontos számára a szakmai igényesség, az együttműködés és a tisztességes verseny elősegítése. Meggyőződése, hogy a versenyfelügyeleti munka nem csupán jogalkalmazás, hanem egy olyan tevékenység, amely hosszú távon a fogyasztói jólétet is szolgálja.
Az interjú során többek között arról beszélgettünk, hogy milyen szerepet játszik a kommunikációs háttér a versenyjogi eljárásokban, mit tanácsolna pályakezdő fiataloknak, és hogyan látja a fogyasztóvédelem jövőjét. Emellett betekintést nyerhetünk vezetői filozófiájába, valamint abba is, hogy miként igyekszik egyensúlyt teremteni a családi élet és a hivatali feladatai között.
2006-ban kezdtél a Gazdasági Versenyhivatalnál vizsgálóként dolgozni, ma már a Fogyasztóvédelmi Iroda vezetője vagy. Mik voltak a legfontosabb tanulságok, amelyekre a hivatali és a jogi pályafutásod során szert tettél, és hogyan formálták ezek a munkádat és a döntéseidet?
Az első élményem a Gazdasági Versenyhivatallal (GVH) a 2004-es szakmai gyakorlati tevékenységemet jelenti a Fogyasztóvédelmi Irodán. Mint minden lelkes hallgató, tele voltam kíváncsisággal, szerettem volna minél többet látni, tanulni. Akkor alapvetően ez a hármas alkotta a fő érdeklődési körömet: reklám, verseny, jog.
Kommunikációs háttérrel is rendelkezel. Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár egy ilyen szakértelem a fogyasztóvédelmi vizsgálatok során, például a reklámok versenyjogi megítélésében?
A kezdetekben kakukktojásnak éreztem magam, hiszen alapvetően jogászok és közgazdászok között dolgoztam üzleti kommunikációs végzettséggel, és rá kellett világítanom arra, hogy az egyes reklámok, fogyasztói tájékoztatások megalkotásánál milyen marketing szempontok lehetnek relevánsak, illetve ezekről hogyan tudnánk minél több információt megismerni az egyes, versenyfelügyeleti eljárással érintett vállalkozásoktól. Remélem, jól érzem, és mondhatom, hogy nagyban segített az általam is képviselt marketing- és kommunikációs szemlélet a reklámok megértésében, versenyjogi megítélésében.
Irodavezetőként számos feladatot koordinálsz, és felelsz a csapatod munkájáért is. Hogyan jellemeznéd a vezetői stílusodat? Mi az, amit a legfontosabbnak tartasz a csapat irányításában?
A GVH-ban ugyan hosszú ideje vagyok köztisztviselő, viszont vezető csak másfél éve lettem, szóval még az út elején járok. De figyelembe véve, hogy mintegy kilenc évig voltam vizsgálója a Fogyasztóvédelmi Irodának – amit most én vezetek – pontosan ismerem a munkatársaim munkával, illetve a munkafolyamatokkal kapcsolatos nehézségeit, problémáit, kihívásait, többnyire tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy flow-ban legyenek, mi okoz számukra sikerélményt, és melyek az örömet adó pillanatok, a megelégedettséggel járó érzések.
Valahogy az élet úgy hozta, hogy amikor kezdtem a GVH-ban akkor többnyire szingli lányok alkották az irodát, ma pedig többnyire édesanyák.
Mindezek miatt is magamra elsősorban egy olyan vezetőként tekintek, mint aki egy vagyok közülük, és részben ugyanolyan problémákkal, megoldandó feladatokkal állok szemben, mint ők maguk, és valahogy így írnám le a vezetői stílusomat: „primus inter pares” azaz első az egyenlők között.
Mindezzel együtt magasak az elvárásaim, maximalista és kritikus vagyok – de legalább magammal szemben is. 😊 Mindemellett magas fokú szakmaiságot képviselek, a vizsgálóknak lehetőséget biztosítok a saját jogi álláspontok, meggyőződések kifejtésére, illetve a támogató irodák munkatársaival való megvitatására egy-egy ügy, jogi kérdés kapcsán. Különbözőek vagyunk, más-más szakmai háttérrel, nem kell, hogy minden fogyasztóvédelmi problémát ugyanúgy lássunk, de a lehetőség biztosított a vélemények elmondására, egymás meggyőzésére. Továbbá hiszem, hogy eredmények elérésére együtt vagyunk képesek. Az együttműködést, a párbeszédet folyamatosan szorgalmazom, és nem csak az irodán belül, hanem a hivatalon belül és azon kívül is, azaz az eljárás alá vont vállalkozások képviselőivel egyaránt.
Törekszem a kiszámíthatóságra, a következetességre, próbálok jó példával elől járni, valamint hiteles, transzparens és nyílt kommunikációt folytatok.
Vezetőként feladatomnak érzem, hogy adjak: elveket, értékeket, kereteket, szellemiséget, bizalmat, motivációt, lehetőségeket és segítséget.
Az anyagi elismerésen kívül szerintem motiválóan hathat a munkatársaimra
- a személyes jóllét, illetve munka-magánélet egyensúlyának biztosítása,
- a motiváló munkakörnyezet, illetve a jó munkahangulat, a kellemes, biztonságos légkör megteremtése,
- megértés, empátia és szolidaritás tanúsítása, továbbá
- az elköteleződés mélyítése, a hivatástudat erősítése az eredményorientáltság érdekében is.
Vezetőként milyen tulajdonságokat és képességeket tartasz különösen fontosnak egy munkavállalóban? Mit keresel, amikor új embereket veszel fel a csapatba?
Néhány HR interjún túl, azt hiszem mondhatom, hogy sokszor már egy-egy önéletrajz is magáért beszél, az interjúkon pedig elsősorban a személyiséget nézem a szakmai képességeken túl, hiszen – ahogyan a saját esetem is mutatja – a versenyfelügyelet, mint jogalkalmazói tevékenység tanulható, viszont a motiváció, a lelkesedés, az elkötelezettség, az alázat, a tanulási/fejlődési vágy, a szakmai igényesség, a precizitás, a szorgalom, a kitartás hiánya nagyon nehezen változtatható meg, lassan fejleszthető. Szóval csillogjon a szeme az interjúalanynak és tudatosítsa azt, hogy az első benyomásra nincs második lehetősége!
Mit tanácsolnál azoknak a pályakezdőknek, akik tudatosan szeretnék építeni a karrierjüket és vezetői pozícióra törekszenek? Mi az, amit szerinted elengedhetetlen elsajátítaniuk ahhoz, hogy sikeresek vezetők legyenek?
Huh, nehéz kérdés, vezetőként – ahogyan már mondtam – még az út elején járok, de nekem eddig az vált be, hogy minden nap igyekeztem jól elvégezni a munkámat, a rám bízott feladatokat. Próbáltam találni a magam számára olyan követendő példákat, akik rám hatással voltak, akiktől lehet tanulni – azaz talán magam is tettem azért, hogy válasszak mentorokat a pályámon. És még egy: soha nem a karriert hajtottam, engem a magas színvonalon elvégzett munka tesz boldoggá, az eredményes ügyek, a hatékony és sikeres eljárások, amelyek a bírósági felülvizsgálatot is kiállják, valamint mindezekkel pedig az a hatás elérése, hogy a reklámok tisztességesek és jók legyenek, amelyekkel pedig hosszútávon a fogyasztói jólétet is biztosítjuk.
Kicsit messziről kezdve, hozok egy fiatalkori élményt a kérdés megválaszolásához: kétszer jártam Japánban hosszabb, 5-6 hetes turnékon a Cantemus gyermekkórussal, ezek alatt sok olyan elv megragadt bennem részben a japán kultúrából, részben a helyzetből adódóan, amelyek egyrészt összhangban voltak a saját neveltetésemmel, másrészt ma is fontos értékeket közvetítenek, így például
- az emberek, az idősek tisztelete,
- a japán nyelvben nincs szó a nemre, a japánok nem ismernek lehetetlent, s így kiváló a problémamegoldó-képességük,
- a közösség szerepe, illetve a közérdek előtérbe helyezése az egyéni érdekkel szemben,
- a csapatjátékos szellemiség,
- a másik fél boldogságának keresése.
Tehát álláspontom szerint fontos
- a gyermekkor (honnan jövünk, mit hozunk magunkkal), azaz a múlt;
- egy helyes és szilárd értékrend követése, amely zsinórmértékként szolgál a mindennapokban, azaz a jelen;
- olyan célok megfogalmazása, amelyekért érdemes tenni, dolgozni, amelyek lehetővé teszik a napi rutinban a hosszútávú gondolkodást, azaz a jövő.
Tetszik a japán kultúrából, az ikigai pszichológiája, ami nem más, mint megtalálni az élet célját, ami értelmet ad a mindennapoknak. A saját ikigai-unk megtalálásához, négy kérdésre kell magunkban folyamatosan keresnünk a választ:
- 1. Mit szeretek csinálni?
- 2. Miben vagyok jó?
- 3. Miért fizetnek?
- 4. Mire van szüksége a világnak?
Két gyermek szerető édesanyja vagy. Hogyan tudod sikeresen összeegyeztetni a családi életedet és a vezetői szerepedet a GVH-nál? Mit tanácsolnál azoknak, akiknek nehézséget okoz a munka és a magánélet egyensúlyának megtalálása?
Szeretném, ha ilyen típusú kérdéseket minél gyakrabban a férfiaknak is meg kellene válaszolniuk, ugyanis azt gondolom, hogy ez egy közös út, és a családi életünk, a gyermekek gondviselése, nevelése közös felelősségünk a férjemmel.
Ezzel együtt a valóság az – mint ahogyan a statisztikák is mutatják hazánkban – hogy nőként mindezekből nagyobb részt kell vállalnunk, még annak ellenére is, hogy az elmúlt évtizedben másféle trend kezd kirajzolódni. Pont ezért jelenleg hatórás munkaviszonyban dolgozom a GVH-ban, majd ezt követően menedzselem a kislányaink életét, végzem az otthoni feladatokat.
Viszont próbálok magamra is figyelni, tudatosan tervezni és priorizálni, lépéseket tenni és jó szokásokat kialakítani a megvalósítás érdekében is, például hetente háromszor járok edzeni, hetente sütök egy Náray süteményt, és az iskolai/óvodai szünetekben utazunk belföldön vagy külföldön. Törekszem az egyensúlyra: testi-lelki-szellemi szinten egyaránt.
A mindennapi életünkben bátran támaszkodhatok édesanyám segítségére és bölcsességére is, aki példaként áll előttem, hiszen – amikor elkezdeném a panaszkodást, hogy épp összecsapnak a hullámok a fejem fölött, és hogy többnyire rohanok mindenhová – mert van ilyen (!) – mindig tud bátorítani a saját életével – édesapám halála után egyedül nevelt fel engem és a bátyámat, közben vezetői tisztséget töltött be, tett a családjáért, közösségekért – tapasztalataival és jó tanácsokkal. Ami néha persze abban merül ki, hogy csak csinálni kell, és nem panaszkodni! Vagy ahogy a brit királynő is mondta: „Never complain, never explain.”
Mi az, ami a legnagyobb izgalommal tölt el a GVH és a fogyasztóvédelem jövőjét illetően? És van-e esetleg valami más, a hivatali munkán kívüli téma vagy hobbi, ami mostanában különösen foglalkoztat?
A világunk minden területen egyre komplexebbé válik, így a fogyasztóvédelmi kérdések megítélése sem válik egyszerűbbé. Figyelembe véve azt is, hogy az a fogyasztóvédelmi tevékenység, amit a GVH folytat soha nem volt egy könnyen megítélhető, fekete-fehér kérdés, mára egyre összetettebbek a fogyasztóvédelmi ügyeink is.
Nemzetközi szintéren alapvetően két dimenzióban mozognak az aktuális trendek, ahogyan többnyire a GVH jogalkalmazásában is:
- a digitális átállás (gondolok itt elsősorban a mesterséges intelligencia térnyerésére, a dark patterns, azaz a sötét mintázatok, mint újszerű online, a fogyasztó ügyleti döntését befolyásoló technikák alkalmazására vagy az influenszeri kommunikáció hangsúlyos megjelenésére) és
- a zöld átállás (amely érinti a zöldre festés; környezetvédelmi, ún. „zöld” állítások megjelenését, majd a javításhoz való jog, idő előtti elavulás, szigorúbb szabályozását is)
köré csoportosulnak a problémák, a fogyasztóvédelmi kérdések.
Saját várakozásom szerint e témák előbb-utóbb összeérnek: a környezetbarát működéshez szükséges, hogy az innováció, a digitalizáció beépüljön mind a vállalkozások működési mechanizmusai közé, mind pedig a fogyasztói magatartások is ez irányba mozduljanak, azonban, hogy a legújabb témát említsem, a mesterséges intelligenciát, amelynek klímavédelemre gyakorolt lehetséges pozitív hatásai mellett például a magas energiafogyasztása kifejezett hátránynak tekinthető. De önmagában a naponta mintegy 350 Mrd e-mail digitális karbonlábnyoma is óriási. Tehát a digitális átállással az „offline világban” elérni kívánt csökkenés az „online világban” bizonyára növekedést fog eredményezni, és mindezekben kellene egy optimális egyensúlyt elérnünk, miközben a fogyasztókat is tisztességesen kell tájékoztatni!
Basa Andrea a Nők a jogban mentorprogram mentora, részletes bemutatkozása itt olvasható el.
